- Izgatottan. Mint mindig, ha Forma-1-es futam jön. A Magyar Nagydíj esetében pedig extra izgalomról van szó. Ugyanis a hazai versenyen a többi futamhoz képest extra lehetőségeink vannak, itt még teljesebb televíziós közvetítést tudunk a nézők elé tárni, mint máskülönben. Őszintén remélem, hogy ezt a bennünket választók megelégedésére tesszük majd.

- Mennyiben lesz ez más, mint a többi?

- Lehetőségünk van rá, hogy a boxutcából már az időmérő előtt fél órával, a futam előtt pedig majdnem egy órával élőben jelentkezzünk a legfrissebb interjúkkal, tudósításokkal, hírekkel. A korábbi munkásságunknak köszönhetően az a tapasztalatom, hogy a csapatvezetők, sajtófőnökök és pilóták szívesen állnak a rendelkezésünkre. Most is ott leszünk a tűzvonalban és igyekszünk minden, a kvalifikáció során kiesett pilótát megszólaltatni. Ez persze magasabb adrenalin-szinttel jár, mint egyébként. De egy televíziós akkor érzi magát elemében, ha ilyen kihívások elé kerül.

- Mennyi felkészülést igényel mindez?

- Már az első pillanattól, vagyis 2002-től, amióta az RTL Klub közvetíti a Forma-1-es futamokat, jelen vagyok. Azóta naponta bújom a különböző hírportálokat, újságokat. Próbálok a lehető legfelkészültebb lenni. Kis túlzással én az év 365 napjának minden 24 órájában foglalkozom ezzel. Talán ennek is köszönhető, hogy bár kis ország kis televíziójának kis riportere vagyok, a közeg elfogadott.

- Ezek szerint ez nem mindig volt így.

- Nem bizony. De kezdetben segített a magyaros furfang, lelemény. Soha nem felejtem el, milyen körülmények között készítettem az első interjúmat Michael Schumacherrel. Hat éve Melbourne-ben odaléptem hozzá és hatalmas szerencsémre németül szóltam hozzá. Bár az angollal nagyobb barátságban vagyok, ez a néhány német szó, meg a mikrofonomon lévő három betű, az RTL megtette hatását. Ő nem tudta, mi is az RTL Klub, de az RTL-lel szóba állt. Már csak a beszélgetés végén derült ki, hogy én nem a nagy, a német RTL munkatársa vagyok, hanem a kis magyaré. A német kolléga így le is csúszott a vele való interjúról. De ezt akkor valahogy egyáltalán nem bántam. Ma már szerencsére nem kell ilyen leleményesnek lennem. A szakma elfogadott. Sokszor előfordul, hogy a több nagy TV-társaság riportere csak az enyém mellé tartja a mikrofonját és hagy engem kérdezni. A pilóta válaszát persze ők is használhatják, de az végig látszik a képeken, hogy nekem beszél, az én mikrofonom felé fordul. Ez óriási elismerés a számomra és az RTL Klub teljes magyar sportszerkesztősége számára. Pedig nem minden esetben kérdezek csak szépet és jót. Ám a korrektség, úgy tűnik, kifizetődő. Ezzel együtt nem csak Michael, hanem Ralf Schumacherrel is volt egy érdekes esetem. Évekkel korábban, még a BMW pilótájaként gyakorlatilag rommá törte magát Indianapolis-ban, az edzésen. Van ott egy nagyon gyors döntött kanyar, amely olyan extra terhelést jelentett az egyik hátsó kerék számára, amelyet az már nem bírt el. Óriási sebesség mellett durrdefektet kapott. Úgy kellett kivágni a kasztniból. Én pedig, hajtva a riporteri kíváncsiságtól, egészen a kórházig kísértem Ralfot. Sőt, bár senkit sem engedtek be hozzá, én valahogyan mégis odajutottam az ágyához. Nyakmerevítő volt rajta, nem is tudott beszélni. A csapatfőnöke és felesége kint várt a folyosón. Hogy én miért keveredhettem be, már nem is tudom. Talán a kérdésre, hogy rokona vagyok-e, határozottan rávágtam, hogy igen. Nem emlékszem. De arra igen, hogy a német pilóta mennyire meglepődött a szituáción. Két nappal később már együtt nevettünk az eseten, mert szerencsére nem lett komolyabb baja.

Az interjú a Sportklub TV weboldalán folytatódik.