Az elmúlt közel hatvan évben kevesebben voltak azok a pilóták, akik miután a csúcsra értek, egyszer vagy egynél többször tudták zsinórban megvédeni világbajnoki címeiket. Egyértelmű többségben voltak, vannak ugyanakkor azok, akik a második vagy annál a rosszabb pozícióban fejezték be következő szezonjukat.

Na, de térjünk vissza először is Räikkönenre, akinek esélyei idén a Japán Nagydíj után szálltak el végleg. A tavalyi évvel ellentétben, amikor 6 győzelmet aratott, a finn az idei szezonban az első helyek számát tekintve jóval szerényebb statisztikát mutathat fel, hiszen az ő tiszteletére mindössze kétszer játszották el a finn himnuszt.

Räikkönen peches is volt és hibázott is 2008-ban

A Jégember Malajziában és Spanyolországban tudott nyerni, a szezon közepétől pedig csak szenvedett Ferrarijában, bár az idény végére mintha ismét magára talált volna. Igaz, akkor már csak munkaadója, illetve csapattársa, az idei világbajnoki címet Interlagosban az utolsó utáni pillanatban elvesztő Felipe Massa örülhetett a finn javuló formájának.

A 2007-es világbajnok számára már az idény sem indult jól, hiszen Ausztráliában műszaki probléma miatt csak a 15. helyről rajtolhatott. Bár a futamon már a 3. helyen is haladt, de később kétszer is hibázott. Räikkönen a mclarenes Heikki Kovalainent támadta, ám a poros íven akarta kifékezni riválisát, és kisodródott. Néhány körrel később a finn újabb hibát követett el, amikor Timo Glockot próbálta megelőzni, de ezt is megúszta. Pechjére autója megadta magát 4 körrel leintés után, de végül a sok kieső miatt és egy kizárást követően utólag kapott egy pontot.

A Spanyol Nagydíj után Räikkönen vezette a pontversenyt

A szezonnyitó után négy jó versenye következett, Malajziában ugyanis nyerni tudott, Bahreinben 2. lett, Spanyolországban ismét 1. hely, majd Törökországban a 3. helyen ért célba. Ezen sorozat után azonban két, pont nélkül zárult futamot könyvelhetett el a finn. Az esős Monacói Nagydíjon a második bokszkiállást követően az ötödik pozícióban haladó Räikkönen ugyanis hátulról belecsúszott Ferrarijával az előtte haladó Adrian Sutil Force Indiájába. A finn orrkúpcsere után folytathatta a küzdelmet, ám pontot már nem tudott szerezni. Két hét múlva Kanadában folytatódott tovább a bajnokság, ahol a későbbi világbajnok, Lewis Hamilton ütötte ki a finnt és magát is a küzdelemből, miután a brit a bokszutca kijáratánál a szabad jelzésre váró Räikkönen Ferrarijának hátuljába csapódott autójával. Franciaországban győzhetett volna a finn, ám ebben versenygépének leszakadó kipufogója akadályozta meg, így csak a 2. lett.

Nagy-Britanniában az esős versenyen Räikkönen leszorult a dobogóról, a 4. helyen zárt, miután későn kapott extrém esőgumikat a futamon. Németországban is csak a 3 pontot érő 6. helyre futotta, ahol már a kvalifikáción sem villogott, és végül a futamon sem tudott javítani. Augusztus elején Magyarországon csapattársa balszerencséje kellett ahhoz, hogy felállhasson a dobogóra, ám azt valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy legközelebb dobogón, és főleg pontszerző helyen majd csak október elején áll majd, méghozzá Japánban. Valenciában a motorja adta meg magát, Belgiumban pedig az esőben záruló futam utolsó néhány körében törte össze autóját, miközben Hamiltont üldözte. A monzai esős kvalifikáción Räikkönen ismét nem brillírozott, és csak a 14. helyről kezdhetett, a csapadéktól nem mentes futamon pedig csak a 9. pozícióig tudta feltornázni magát. Az első éjszakai versenyen Szingapúrban pedig nagy igyekezetében az ötödik helyről esett ki. A 2008-as szezon utolsó három futamán Räikkönen már ismét dobogóra állhatott, és mindhárom versenyen a 3. helyet szerezte meg, igaz ekkor már az volt az egyértelmű feladata, hogy segítse Massát.

A finn végül 35 ponttal kevesebbet gyűjtött, mint az előző szezonban, 75 pontja pedig az összetett 3. helyéhez volt elég. Räikkönennek összességében végül is nem lehet oka a szomorkodásra, hiszen Massával konstruktőri világbajnoki címet szereztek a Ferrarinak.

Räikkönen 9. lehetett volna, ha dupláz

Ascari a 2. vb-címe utáni szezonban csak 25. lett

Ha a 29 éves finn versenyző meg tudta volna védni világbajnoki címét, akkor ő lehetett volna a 9. olyan pilóta, aki egymást követő években nyer. A címvédés a Forma-1 eddigi 30 világbajnoka közül tehát nyolcnak sikerült (értelemszerűen Lewis Hamilton még nem tartozhat ide). Elsőként Alberto Ascari tudott zsinórban kétszer nyerni, aki 1952-ben és 1953-ban duplázott, igaz egy esztendővel később csak a 25. helyen zárt. 1954-ben azonban a 9 futamból csak négyen indult el a Lanciával.

Ascarit 1954-ben Juan Manuel Fangio taszította le a trónról, aki nem csak hogy duplázott, hanem egészen az 1958-as szezonig nem talált legyőzőre. 50 évvel ezelőtt Mike Hawthorn azonban megnyerte a világbajnokságot, az argentin pedig csak a 14. lett.

1959-ben ismét új világbajnokot avattak Jack Brabham személyében, aki 1960-ban ismételni tudott, 1961-ben azonban csak a 11. pozícióban fejezte be sorozatot. Ezt követően 26 évet kellett arra várni, hogy egymást követő két évben ugyanaz a versenyző nyerjen, Alain Prost a McLaren-Tag csapat pilótájaként 1985-ben és 1986-ban is elhódította az egyéni trófeát.

Senna és Prost a dobogón, később nem volt ilyen nagy az egyetértés

Egy évvel később Prost viszont csak a negyedik helyen végzett összetettben. A Professzor után legnagyobb riválisának, a brazil Ayrton Sennának is összejött a címvédés, aki 1990. után 1991-ben is világbajnok lett a McLaren-Hondával. 1992-ben azonban mintha csak lemásolta volna a francia eredményét, negyedikként fejezte be a szezont.

Michael Schumacher csatlakozott aztán ehhez a díszes társasághoz, aki miután 1994-ben első világbajnoki címét szerezte a Forma-1-ben a Benettonnal, 1995-ben ismét nem talált legyőzőre. A német legenda ezt követően a Ferrarihoz igazolt, az olasz csapattal azonban első szezonjában, 1996-ban csak a 3. helyet tudta megszerezni.

A McLaren egy újabb, zsinórban kétszer nyerő világbajnokot adott a sorozatnak, a finn Mika Häkkinen személyében, aki 1998-ban és 1999-ben ért fel a csúcsra. Häkkinent 2000-ben Schumacher szorította le a trónról, akit 2004-ig egyetlen szezonban sem lehetett megverni. A hétszeres világbajnok sorozatát Fernando Alonso szakította meg, aki 2005-ben és 2006-ban kaparintotta meg az egyéni trófeát. A spanyol tavaly ugyan az utolsó fordulóig versenyben volt az egyéni trófeáért, végül csak a 3. lett.

Volt, akiknek (elsőre) nem jött össze...

A Forma-1 történetében eddig egyébként nyolc olyan világbajnok volt, aki a cím megszerzését követő évben a 10. vagy annál rosszabb helyen fejezte be szezonját. Az egymást követő két évben duplázni tudó pilóták között szerepelt Ascari, aki a nem túl pozitív eredményeket tartalmazó listára is felkerült, miután 1953-ban szerzett vb-címe után 1954-ben csak a 25. helyen zárt és 1,1 pontot gyűjtött. Az összesen 9 futamból ugyan csak négy versenyen állt rajthoz, amelyek közül hármon is kiesett.

Scheckternek 1979-ben még volt oka mosolygásra

A következő visszaeső Mario Andretti lett, aki 1978-ban a Lotus-Forddal bajnok lett, egy évvel később azonban csak a 12. pozícióban tudta befejezni a szezont. Abban az évben a Ferrari versenyzője, Jody Scheckter nyerte meg az egyéni világbajnoki címet, aki 1980-ban mindössze két pontot gyűjtve a 19. lett.

Nelson Piquet 1981-ben szerezte meg első világbajnoki címét a sorozatban a Brabham-Ford színeiben, a következő szezonban azonban nem tudott ismételni. A brazil 11. lett 26 évvel ezelőtt, később azonban még kétszer hódította el az egyéni trófeát.

Az osztrák Niki Lauda Forma-1-es pályafutása során harmadszor rendelkezett a legtöbb ponttal 1984 végén, a McLaren-TAG pilótája azonban 1985-ben csak a 10. pozícióban zárta az évet, miközben csapattársa, Alain Prost abban az esztendőben először ért fel a csúcsra.

Az előzőeken kívül már csak egy olyan versenyző van, aki miután világbajnok lett a Forma-1-ben, a diadalát követő évben jóval gyengébb teljesítménnyel rukkolt elő. Damon Hill 1996-ban a Williams-Renault versenyautóját vezetve bizonyult mindenkinél jobbnak a mezőnyben. A brit pilóta a következő esztendőben az Arrows-Yamahához szerződött, és 1997-ben megszerzett hét pontjával összetettben csak a 12. helyen végzett. Érdekesség, hogy akkor az a Jacques Villeneuve lett a világbajnok, aki egy évvel korábban Hill csapattársaként a második helyen zárta a szezont.

A briteknek 12 évet kellett arra várniuk, hogy ismét világbajnokot köszönthessenek a Forma-1-ben, 2009-ben pedig Lewis Hamiltonra vár az a nemes feladat, hogy első britként megvédje világbajnoki címét.

Az egymást követő években címűket megvédeni tudó világbajnokok: